– A legkedvesebb emlékem maga a gyerek- és tinédzserkorom, amikor Imre ezer színben és szerepkörben tündökölve szórakoztatott minket a televízióban. Intelligens és művelt ember volt, és én erre a zsenire szeretnék emlékezni.

Az utolsó néhány éve valóban igen méltatlan volt hozzá, a betegsége sok kellemetlenséget okozott neki, csak az árnyéka volt önmagának. Egy ilyen képességű embernél nehéz volt azt nézni, hogy egy pár mondatos összekötő szöveget képtelen megjegyezni, rengetegszer kellett felvennünk ezeket a részeket, mire sikerült.

Megtisztelő volt vele dolgozni, de nem erre akarok emlékezni – mondta Csonka András az Antal Imrével való közös munkájáról a Borsnak.

Reviczky Gábor, a komikus egykori munkatársa a lapnak elmondta, hogy Antal Imre egykor zseninek számított a szakmában.

– Elképesztő memóriája volt, a Circus Maximus című darabban egy oldalnyi szöveget tudott memorizálni egyszeri olvasásra. Méltatlanul elfeledték élete utolsó éveire, csupán az RTL Klub gondolt rá, amikor a Szeszélyest forgatták.

Szegény nagyon visszahúzódó volt, az öltözőjében egyedül volt a betegsége miatt. Nagy kegyelem volt az a pár adás a csatorna részéről, ugyanis akkoriban komoly anyagi gondjai voltak, már teljesen kiforgatta mindenéből a barátja, akit – úgy tudom – el is tartott. Ennek fényében szomorú, hogy ilyenkor nincs virág a sírján.

Heller Tamás osztja Reviczky véleményét: a barátnak illene a sírt gondoznia, ám szerinte ők is, mint volt kollégák, tehetnének valamit.

– Imrével rengeteg jó kabarét forgattunk és játszottunk a Mikroszkóp Színpadon is, nem beszélve a kanadai turnénkról, ahol kis vidámságot vittünk a kint élők életébe. A világ legjobb viccmesélője volt. Ironikus, egyben nagyon szomorú, hogy nem látogatják a nyughelyét, ami szerintem a barátja dolga lenne legfőképpen.

Amennyiben ez gondot jelent, végső esetben pár kollégával összefognánk, hogy méltóképpen maradjon meg az emléke.

A lap megpróbálta elérni Jenei Józsefet, Antal Imre barátját is, de nem kaptak választ a kérdéseikre.